'Meglepő' cikket közölt a Pénzcentrum. Annak járt utána, hogy 10 igen nagy vállalat menedzsere mégsem lakatosinasként kezdte karrierjét.
„Érdekes továbbá, hogy középiskolai tanulmányaikból Hernádi Zsolt MOL-vezér és Joerg Bauer GE-elnök is kiemeltek olyan tárgyakat (a történelmet például mindketten), amelyek nem állnak közvetlen kapcsolatban vállalati karrierjükkel, gondolkodásukat viszont érezhetően formálták: ennek egyik jele, hogy jó pár évvel a gimnázium befejezése után is fontosnak tartották megemlíteni ezeket.
Ennek fényében Parragh László iparkamarai elnök nyilatkozata is másképp cseng, aki pont a következőt emelte ki az MFOR-nak adott interjújában:
Mire jó, ha a gyerek kívülről fújja az Árpád-házi királyok születési dátumát?
- tette fel a költői kérdést.”
Mit is fűzhetnék hozzá?
Parragh maga is egyetemet végzett ember és egy percig sem űzött életvitelszerűen lét- és családfenntartás céljából - mondjuk- kitűnő életkörülményeket biztosító bkv-s villamosvezető vagy szobafestő és mázoló szakipari tevékenységet, ugyanakkor nem vonom kétségbe, hogy szíve mélyén erős elszánással szeretne a nemzet gázszerelője lenni.
http://und.hu/hu/pages/hiresek/parraghlaszlo-szakmai.pdf
TANULMÁNYOK:
1986-87 Nyári egyetem – Bayreuth, NSZK
1983 Nyelvtanulás – Ogyessza, Szovjetunió
1983- 1988 Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar; Cum Laude fokozat
1982-1983 Pécs, Tanárképző Főiskola, történelem-orosz tanár szak
Orbán Viktor is egészen Svájcig vonatozott, hogy szeme fényéből szakképzett szobaasszonyt és konyhai mindenest faragtasson, vagy a köztársasági elnök leánya is Londonig futott feltehetően villanyszerelést tanulni.
http://24.hu/belfold/2017/04/06/ader-janos-lanya-is-amerikaban-akkreditalt-diplomaert-tanul-londonban/
Update!
Szilárd képe eredetileg azért ékeskedett itt, hogy lássuk: ő a minta. Ilyen okos, talpraesett emberekre van szüksége a kormánynak. 'Gördülékeny, egyedi beszédkészsége' új értelmet és irányt ad az intelligens kommunikáció rejtélyeinek kutatásához.
A páratlan némethszilárd portrét jogos igénynek engedvén kicseréltem, hisz magam is sokszor emlegetem:
-Mindennek van határa,
Németh Szilárd ráadásul bőven el van látva határokkal. Különösen fejmagasságban.
Ezért az új képválasztással egy jóval ritkábban emlegetett Széchenyi előtt tisztelgek, csak hogy láttassam, mennyire más a követendő múlt s mennyire más a jelen, s hogy manapság mennyire törpék akarnak nagyra törve nagyoknak látszani, s mennyire reménytelen vágy államférfinek látszani annak, aki legfeljebb csak állagában férfi, annak is az alja.
