Megtörhetetlen  hazafiúi lelkesedéssel, nem mellékesen rendíthetetlen optimizmussal, mind emellett 45%-os látáscsökkenéssel boldog új esztendőt, egészséget, ezer fióknyi humort és három darab háromajtós szekrénnyi békességet -csipetnyi bölcsességgel- kívánok mindenkinek, ezen legutóbbit különösen a vehemens szabadságharcos miatyánknak azaz mindenek atyjának és krútfőjének, különös figyelemmel Boleslaw Prus alábbi soraira:

"-Tehát Ranszesznek el kellett vesznie?

- Bizony el. Először is, mert háborúskodó fáraó volt, s ma Egyiptom undorodik a harcosoktól. Jobban szereti az arany karperecet, mint a kardot, még ha acélból van is; jobban a jó énekest vagy táncost, mint a rettenthetetlen hőst, jobban a hasznot és az értelmet, mint a háborút. Ha Mechir havában megérne az olajbogyó, vagy Thot havában kivirulna az ibolya, az egyiknek is, a másiknak is el kellene pusztulnia, mint idő előtti vagy elkésett termésnek. Te pedig azt akarod, hogy az Amenhotepek és Herihorok korában fenntarthassa magát egy fáraó, aki a hikszoszok korába való. Minden dolognak rendelt ideje van a megérésre, és rendelt ideje az enyészésre. XIII. Ramszesz nem a neki rendelt időben jelent meg, tehát félre kellett állnia.

- S azt hiszed, semmi sem menthette volna meg? - faggatta Pentuer.

- Én nem látok ilyen hatalmat. Ő nemcsak a saját korával és uralkodói tisztével volt ellentétben, hanem még ráadásul az állam hanyatlása idején bukkant fel, s olyan volt, mint a friss levélke a korhadó fán."

Persze manapság  nincsenek békeidők, és még gyásztáncra is van opció.  

Dehogy egy barom ott fokozza a harcot, ahol békének kellene lenni, az már több, mint abszurd.