Jó reggelt!

Ezt talán még lehet mondani, ezt talán még szabad meghallani, s talán még nem tiltja semmi, hogy láthassuk.

A látszat ellenére -ha nehézkesen is-  még olvasok. Néha írok is. Mint most is. Muszáj. (Bella nem tévedett irattárosi készségek és képességek tekintetében)

Orvosoknál jártam, mindenféle vizsgálatokon. A szem sztorimat ismeritek. 60 %. Csakhogy a nyakamból és a fülemből is el kell távolítani egy-egy lipomát. [Csendes rezignáltsággal hangsúlyozom -elsősorban Bellának-, hogy a nyaki lipóma a nyakamban van, konkrétabban a gége (az én gégém) közvetlen közelében és nem a nyakamon!]

A hírekről értesülve azon mélázok -még- minden félre- és áthallás nélkül, ha így folytatom, lassacskán százszázalékosan kielégítem a három majommal szemben egy személyben a magyar állampolgárság mára időszerűvé vált hármas követelményét:

1.) Nem lát;

2.) Nem hall;

3.) Nem beszél;

[Ezt képtelenek felfogni a civil szervezetek.]

Minden fejlődési tendenciám, megjavulási potenciálom és elkötelezett alkalmazkodásom ellenére még gondolkozom és írok. Sőt, emlékezek, ráadásul emlékszem.

Szó, ami szó, még ’javulnom’ kell, hogy megfelelhessek a fideszi magyar ideáltípus előbb felsorolt fontos ismérveinek.

Amennyiben mégis, netalántán az orvosok sikeresen tréningeznek a problémamegoldáson oly módon, hogy nemcsak a műtétek lesznek sikeresek, hanem és is megúszom és az általam elvárt eredményt hozzák a beavatkozások, úgy nem fogják megbüntetni a sebészeket, a szemészeket, a belgyógyászokat és a laborosokat, hanem ők is megússzák a felelősségre vonást annak ellenére, hogy újra képes leszek:

1.) látni

2.) hallani

3.) beszélni.

Hátha nem lesz még a bűn vagy legalábbis a vétek kategóriába sorolva a gyógyítás, ha a már leírt célokat szolgálja. Bizonyosak nem lehetünk ebben, mert sohasem lehet tudni, hogy ebben az országban ki mikor kerül az ellenségkeresők célkeresztjébe.

Orbán Szilárd és Németh Viktor gránitkemény következetességgel elkezdhetné megmagyarázni a kiirtandó civilszervezetek ellen meghirdetett statárium után, hogy szolid, falusi, valahogy mégis polgármesteri székhez nőtt, minden különösebb előzmény nélküli, abszolút ostoba jószomszéd Mészáros Lőrinc miképpen is táltosodott meg váratlan hirtelenséggel 50 éves korában, s lett* néhány év leforgása alatt közpályázatokon megkerülhetetlen milliárdos multifunkcionális vállalkozóvá, mondhatni Pénztáros Lőrinccé, miközben sem vállalkozásairól, sem milliárdjairól nincs pontos képe, fogalma, hát még információja.

[*magyarázat: lett= nem vált, - lett. Mecsoda különbség!]

 Tehát a sohasem hazudó miniszterelnök, és a multi-lojális rezsibiztos a civil szervezetek elleni hajsza megkezdése előtt még ezt az egy utolsó kérdést önerősen, érdemben és logikai bukfencek nélkül megválaszolhatnák, mellőzve az ’univerzális’ -Csak! indokolást, amely egy másik ikonná lett nyugdíjvédő kormánybiztos emelt be a fidesz cáfolhatatlan érvkészletébe. 

További szép napot kívánok Mindenkinek.

Szükség is van rá, mert a Tél tábornokkal nem boldogultak az istennek sem ezek az agilis ország és városvezetők.