Miképpen lehetséges az, hogy manapság olyan személyek kerülhetnek az államszervezetek kulcspozícióiba, akik potenciálisan veszélyeztetnek minden társadalomszervezési és -igazgatási értéket, amit több világégés után sikerült megteremteni a nyugati civilizációnak.
Polgári demokrácia. Parlamentáris demokrácia. Liberális demokrácia. A kakukktojás töki illiberális demokráciáról hablatyol. Mások másról.
Közben a 'mi világunkban’ megváltozott a társadalmak népességének struktúrája, rohamosan zsugorodik, egyes helyeken eltűnőben a középosztály, a polgárság -mentalitásában legalábbis- eltűnőben, s a belső válság betetőzéseként újra fogalmazódtak a környező világ támasztotta kihívások, elvárások és követelések.
Súlyosbító körülmény még, hogy az Egyesült Államok politikacsinálói 09. 11. kapcsán téves következtetésekre jutottak, és még rosszabb cselekedetekre ragadtatták magukat részben cinkos, részben megtévesztett szövetségeseikkel. A problémák megoldása helyett tünetek kezelését választották, amely nagyobb mozgásteret biztosított addigi elhibázott politikájuk folytatásához.
Nem elhanyagolható az a körülmény sem, hogy az 1870-es, 1929-es és a 2008-as világgazdasági válság bölcsőjét a demokrácia fetisizált hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban készítették és ringatták a szorgos kezek. Adam Smith-szel szólva a láthatatlan kezek.
Így aztán napjainkra már nem csak gazdasági szükséghelyzettel kell szembenézni itthon, hanem egyetemes válsággal, amely szilárdan ül az évszázadokon át görgetett politikai, kulturális, morális válság háromlábú kisszékén. Mindent felülír az erkölcs és az esztétika eróziója. A kultúra és a filozófia térvesztésével, az öncélúság kiteljesedésével nagyszerű lehetőség nyílt arra, hogy a példátlanul agresszív marketing és PR világuralma betörjön a politikába és uralja annak minden szegmensét.
Az eredményesen, de nem sikeresen kirobbantott arab tavasz, majd az ukrán oligarchák manipulált lázadása súlyosbítják a 'Nyugat' magára találását. További bónusz, hogy bekopogott Európába Afrika is. Százezrek kelnek útra Afrika mélyéből, az áhított európai gazdagság felé. Részt akarnak belőle. Ez is egy mozgalom. Van agitátora, mi több, szórólapja, útvonal terv Európába. Épp mint a Szíriából igyekvőknek. És jönnek, és jönnek.
És ez nem feltétlenül 'világösszeesküvés'.
Egyszerűen arról lehet szó, hogy az évszázadokon keresztül kirabolt és megnyomorított Afrika, és a vonalzókkal megrajzolt határokkal konfliktusokra kódolt Közel-Kelet, sajátos módon érvényesíti és hajtja be számlaköveteléseit.
Ez egy elég zavaros, mondhatni kaotikus helyzetet eredményez, s a nyitott, ellenben álszent módon emberies(kedő), de leginkább elkényelmesedett európai társadalmak kiszolgáltatottjaivá válnak önnön történelmi múltjuk bűneiből fakadó következményeknek.
Nem lenne szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy minta-demokráciák kialakulásához és mind az Amerikai Egyesült Államok, mind Európa gazdagságához -a kemény munka mellett- más kontinensek hatékony kifosztása is hozzájárult. És akkor még voltak a népirtásoknak is betudható egyéb ’szükséghelyzetek’ .
’Mindent lehet, mindent szabad!’
Ezt ismerik fel gátlástalan üzletemberek, vagy egyszerűen csak sima beszédű, agyafúrt, ócska kalandorok és törnek be vagy surranak a politikai életbe, 'csapdába csalva' választóikat, itt-ott egész ’országot-népet túszul ejtve’ saját kényükre-kedvükre és meggazdagodásukra és a hatalom megtartására koncentrálva.
Korántsem biztos, hogy a parlamentáris és liberális demokrácia szabályait kijátszó, a választókat megtévesztő ágensek hatalomcentralizációja ellenében parlamentáris eszközök sikeresek lehetnek.
’Szerencsére’ a fennálló probléma feltehetően még összetettebb lehet.
De nézzem csak: -Mi van itthon?
Magyarország -szerencsétlenségére- a rövid konjunkturális időszakokból valahogy mindig kimaradt, valahogy megállt az idő, volt, hogy önerőből, volt hogy külső segítséggel de mindig sikerült elérni ezt az állapotot.
Eléggé időszerű lenne elgondolkozni azon: Mit kell tudomásul vennünk, mit tehetünk, hogyan tovább?
Szoktam nézelődni, s gyakran észlelem közjavaink, -villamos, busz, vonat, épületek, közterületek állapotát.
Azt az állapotot, amihez a kormányzatnak semmi köze
Nem a kormány szemetel. A kormány legfeljebb szimplán szemét, vagy szemétkedik. Nem a kormány teszi tönkre a közjavakat, hanem mi. A szorgos és nagyon is jól látható kezek egyszerűen megóvják tőlünk az amúgy is pocsékba menő közjavakra fordítandó pénzt, és jól teszik. Legalább valaki jól jár vele.
Aztán meg valami úton módon majd mindenki meglop majd mindenkit. Hova az erkölcsi felhorgadás?!
Soroljam-é még? Nos, nem.
Tehát legelébb is azt veszem tudomásul, hogy nem vagyunk érettek a demokráciára. Ugyaaan, hol vagyunk mi ettől?! Nem egyenként, hanem úgy összességében? Te, meg te, meg ő, meg ők, meg ti - kevesen, hiába igen, ha én, ,meg mi, meg a szomszéd akik sokkal, de sokkal többen vagyunk, -nem.
Akkor ettől a ponttól lehet új terveket szövögetni.
