Egy tökfilkó szamarat vezetett maga után kötőféken. Két tolvaj meglátta, és az egyik odaszólt cimborájának: "Én ezt a szamarat elveszem tőle."
A cimbora odaosont a szamárhoz, levette fejéről a kötőféket, a maga nyakába akasztotta, a szamarat társára bízta. Amikor cimborája eltűnt a szamárral, megállt. A tökfilkó ráncigálta, de ő meg se moccant, úgyhogy az hátrafordult, és mikor a szamár helyett egy embert látott, kötőfékkel a nyakán, megkérdezte: "Ki vagy te?" A gazfickó így felelt: "Én a te szamarad vagyok; csodálatos az én történetem: volt egy anyám, erényes öreg nő; egyszer részegen jöttem haza de ő csak ennyit mondott: »Édes fiam, bár éreznél bűnbánatot …« De én fogtam egy botot és elvertem. Ekkor átkot mondott fejemre, és szamárrá változtatott. Ma, úgy látszik, eszébe jutottam anyámnak és visszakaptam emberi alakomat."
A tökfilkó útjára engedte a csirkefogót, ő maga pedig hazament, az ijedelemtől és a szomorúságtól egészen kábultan. Otthon a felesége megkérdezte: "Mért vagy olyan levert, és hol van a szamár?" Ekkor elmondott mindent a feleségének. Férje pedig – szamár nélkül - munka nélkül maradt. Végre a felesége rászólt: "Meddig fogsz még itthon lebzselni dolog nélkül? Menj a piacra, vegyél egy szamarat, hogy dolgozhass." Az ember kiment a piacra, és az eladásra kínált állatok közt meglátta a régi szamarát. Mikor felismerte, odament hozzá, és ezt súgta a fülébe: "Jaj neked, te szerencsétlen! Megint berúgtál, és megütötted anyádat! Én többet meg nem veszlek!" Ezzel otthagyta, és elment útjára.