hetes jég

Vétkesek közt cinkos aki néma

avagy miért nem lehet a csend kényelmes hullámaiba feledkezni?

2018. október 14. - mackó manó

 A kép: Vidék.Ma; azaz: http://videk.ma/2018/03/ehezes-es-szegenyseg-magyarorszagon-2018-ban-sokkal-tobb-mint-14-ezer-a-hajlektalanok-szama/

Friss hír: Csak a NER tagjainak lopott tulajdona szent, a hajéktalanoké préda.

Mondhatni új állam született és még csak azt sem mondhatjuk, hogy észre sem vettük.

Szóval miért nem lehet tüntetőleg csendbe temetkezni, nem szólni, hallgatni és hallgatni és csak hallgatni...

Mert minden hétre, minden napra jut valami, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Amit nem lehet szó nélkül hagyni akkor sem, ha nem értem a felhorgadást, hiszen könnyű belátni, hogy bizonyos (érzelmi és értelmi) intelligencia szintsüllyedés hullámzó vékonyka vonalán alul (mindazonáltal és mellett s valamint) 1 fedett pályás, de akár fedetlen sportlétesítmény és/vagy 11 vagy több, vagy többször 11 futballistának aposztrofált fa és kőlábú elrettentő példa sokkal fontosabb lehet, mint a társadalmi folyamatokba fulladt emberi sorsok elesettjeinek emberszámba vétele, a mintegy táskányi tulajdonuk jog szerinti megítélése és tiszteletben tartása. De precedenst teremthet arra, mennyire kell tiszteletben tartani az elhíresült szomszéd és tulajdonostársa tulajdonhoz való jogát. Persze, nyilván hülyeségeket írogatok e korai órában ébredezve egy olyan világba révedve, amely túlmutat neobarokk szekrényem kulcslyukán és fazettált üvegkazettáinak cseles, csalóka fénytörésén, hiszen az egyenlők egyenlősége törvényének mégiscsak előrébb valónak kell lennie, mint az említett egyenlők közé nem számított elesettek maradék jogainak megtartatása, hiszen e nélkül hogyan is érezhetnék magukat különbnek az emberiség szemetének afféle aljadékai, akik az elesettekbe inkább még rúgnak egyet, ahelyett, hogy nyújtanának segítő kezet, fejük fölé fedelet, az éhes szájaknak kenyeret. Nekik tényleg 'térkép e táj', és bekebelezett birtok, bánya és gyár és kis- és nagyvasút, Úgy látszik a társadalmi lefolyó nemcsak eldugult, hanem a túlnyomás túl magasra dobta a szart. (oh pardon! excusez-moi! und Entschuldigung! usw.) Csak hát a 2 X 2 eredménye bizonyos premisszák fönnállása esetén vagy négy, vagy nem. A társadalmi penge élén pedig elég akár csak egy attribútum hiánya vagy többlete és oda a szorzótábla igazsága. Mifelénk... Még... Már... és hogy ne mindörökké... már, ha...

 

In Memoriam Dr. Legenyei György, Jenőke, Ali papa

"elhull a virág, eliramlik az élet"

2018. szeptember 01. - mackó manó

Hát elmentél, Jenőke, Ali papa, kedves, kedves Gyurikám.

Most, hogy elindultál a leghosszabb útra, ami az embernek adatik, verseket, vagy csak emlékeztetőül részletet küldök neked, hisz úgyis ismered mind. Nem is föltétlenül olvasgatás gyanánt, hiszen odaát már minden másként zajlik. Előtted már nyitva áll a Világ Verses Könyve, hanem inkább csak úgy, ahogy te is hoztad nekünk a szebbnél szebb, vagy találónál találóbb verseket, melyek szebbé tették a végén a napot.

Nem búcsúzunk. Velünk vagy, amíg vagyunk. 

 

Kosztolányi Dezső – Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

 

Pilinszky János – Őszi vázlat

 hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.

 

József Attila – Ősz

(...)

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

 

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

*

Csak azt árulja el valaki, hogy e csekélyke létben mi részesként miénk, ha már nem leszünk, mivé lesz a kedvesség, a szeretet, a humor, a játék, az alkotás, a tudás és a szárnyaló képzelet, hogy épülnek be szilárd támaszul a fény és a sötét, a jó és a rossz, a szép és a csúf   világának rendíthetetlen talapzatába, vagy minden csak illúzió, ahogy 'a lepke vígan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dzsuang Dszi'.

*

Szabó Lőrinc:

Dzsuang-Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, 
a mester, egy lepkére mutatott. 
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam 
és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, 
s a lepke vigan táncolt a napon, 
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… 
És felébredtem… És most nem tudom,

most nem tudom, – folytatta eltünődve, – 
mi az igazság, melyik lehetek: 
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét 
vagy a lepke álmodik engemet? –

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi! 
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! – 
Ő mosolygott: – Az álombeli lepke 
épp így hitte a maga igazát! –

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán 
valami mégis megborzongatott, 
kétezer évig töprengtem azóta, 
de egyre bizonytalanabb vagyok,

 

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, 
már azt, hogy minden kép és költemény, 
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, 
a lepke őt és mindhármunkat én.

*

 

SVÉDASZTAL

Ajtó-ablak nyitva, fiókok bezárva, szék-asztal foglalt, a sámlik még szabadok, és szabad út

2018. augusztus 11. - mackó manó

Mostanság újabb posztok már nemigen lesznek, a régiek is a múltba vesztek, a jelen még és már épp oly messze van, mint a holnap, vagy mint holnap után a kedd vagy a szerda, nem ismerek rá a péntekre, se a keddre, vasárnapnak se híre se hamva, épp, mint a szombatnak, mindennap egy jól fejlett csütörtök. 

Az óvodai hazafias nevelés igénye feltette az i-re a pontot. 

Aztán tett fel az i-kre  pontokat a Népszínház utca, a Teleki tér, az aluljáró a Blahán, a virtuális üveges, az arab helyére befurakodott magyar nemzeti gyros-os, a boltos, az autós, a villanyszerelő, a hentes, a nemzet krémje, a nemzet zsírjának omegája, a valutaszakértő Lajos, a nyugdíjkifli csücskös SeGabiga, a megmentők mind, a megmentettek torkon akadt, vastag, rágós, szálkás szelete, az ásító kátyúk az úton, az elgázosító buszok, az egy év alatt négy évet késő vonatok, az egészségügy magánellátói, a rendszer sajátlábon megállói és rád taposói, és minden ami orbáni és nemzetinek és magyarnak hazudott, nincs itt más csak a múlt meg a régmúlt ócska giccsei, a tanulság pincékbe zárva, A holtában is óriás Esterházy immár idegen, Spiro avítt, gondolom egy Faludy már a migráncsok migráncsa a koszos kezekben. No, jól kezdődött ez a század is, micsoda uraink lettek, és még mivé lehetnek!? és akkor még ott a hazugságállandó, mint együttható, az aljanép alja indulata, no, az ár jó magasba emelte a szart.

 

Deja vu

2018. május 15. - mackó manó

A jelen Hermészeihez, a Ma Messiásaihoz,...

Mintha a világ a vélemények halálát vajúdná magából. Írtok, írtok és írtok rendületlenül, kiáltotok és kiálltok, nem kozmetikáztok, hanem inkább kockáztattok, és sok-sok, mondhatni temérdek időt áldoztok arra és azért, hogy valamiképpen jobbá váljon a világ. Respect! Én meg szinte eltespedek a sok-sok remek írás, figyellemfelhívás, tartalmas kommentek közepette, s mégis...,, és mégis ahogy szemlélődök, azt konstatálom, hogy a világunk valójában többnyire inkább rosszabb lesz, mint jobb. Mintha a 'világ stratégiát váltott' volna. El kell ezen gondolkozni, hogy az újfajta betegségeket lehet-e még a régi receptek régi gyógyszereivel és régi terápiák megoldásaival gyógyítani? Deja vu keltette szellő libbent a nyitott ablakon át a 'nappaliba' e korai órán, mintha don quijote-i küzdelem látomása ismétlődne évszázadokon végigtekintő szemeim előtt. Azért szemeim, mert az egyik sír, a másik nevet. Deja vu. Igen, Deja vu. A régi-régi ismerős, talán velem egyidős. És arra gondolok, hogy vajon hányszor történik meg velem a történelem, hányor raknak még máglyát, hányszor égetnek könyveket, és hány Galileinek, hány Jézusnak kell még születnie?

Ha majd a jognak asztalánál...

vagy maradjak inkább az Anyám tyúkjánál?

2018. április 09. - mackó manó

Holnap (is) új napra virrad az ország, mintegy 888-asra.

Én meg visszalépek egy kicsit az időben, térben, csillagokon át, hogy lássam mekkorát haladtunk, 'ment-é előrébb a világ?'.

Nos, nem azok a kimondott hétmérföldes csizmás léptek lettek a nyerők. Gondolatok? Könyvtár? Ugyan már! Ez Magyarország.

... de csak azért is... csak hogy bosszantsam a héroszokat, és fényévtüskét toljak a szíriusziak színuszába (értsd ánusz) [nagyvonalúságomtól pedig máris meg vagyok hatódva, mert eredetileg Csokonaiig mentem volna vissza), így viszont: 

- Petőfi Sándor -

A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI

Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját,
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

(Pest, 1847. január.)

Szelíd lágy csók... virágkötél... selyempárna.... No, persze... Azért azt tudni kell, hogy a kivert kutya az útszélen, manapság reáliasabb opció.

 Úgyhogy tyúkhúsleves.

Nem érdekelnek  április 8-adika magyarázatai. Sem pro, sem kontra. Legfeljebb orja. Bitang finom tud lenni.

Emezt meg kanalazzák akik kotyvasztották. Előbb-utóbb elfogy a kanál is, meg a kanalazó is, marad a kanális. Villany?

Úgyhogy próbálkozzunk tyúkhúslevessel. Mindenkinek bátran ajánlom.

Csak ilyen korrupt kormányt!

Kövér-álom

2018. április 07. - mackó manó

Az elhíresült mondásairól hirhedt Kövér László azt találta mondani:

 "Kívánok tehát a következő 28 évben is sok ilyen "korrupt" kormányt, mint a jelenlegi, hogy miközben "mindent ellop", az ország mégis ilyen ütemben épüljön, és minden családnak több maradjon a pénztárcájában."

Kedves druszám!

Azé ne vesd a szememre, ha én a mértéktartó változatokat lelkesebben lájkolom, s azért se nagyon vess meg, ha nem szeretnék tiborczi vagy mészárosi szintekre fölfejlődni. Maradnék a becsületnél. Ha nem baj, és belefér a NER-be. Aztán 8-adika után, ha mégis nyer a NER (ez a tiborczos-ráheles, mészárosos, matolcsys, kaszinós, trafikos, usw. opció) majd csak kimagyarázom, hogy más a kampányhevület és más az élet. Erkölcsileg, politikailag, jogilag és elégtételileg. Már csak az nem világos, készítsem-é a szöget és a kötelet. Gerenda, szálka, hályog van. Oksi így Lacikám? NER-szabatos?

Ölelő üdvözlettel

Manó.

A nemzet és...

a honfoglalás

2018. március 25. - dr. jenőke (jenőke)

Nagy Károly (768-814) terjeszkedési politikája következtében ellentétbe került a szomszédos népekkel, közöttük az avarokkal is. Az első hadjáratot ellenük maga Károly vezette 791-ben, amely az avarok “fölperzselt föld” taktikája következtében súlyos kudarcba fulladt. Sajnálatosképpen, az avar főemberek között éppen ezután (795 körül) viszály tört ki. A kagánt meggyilkolták, míg egy másik főember, a tudun – mint azt Ioannes Longus, Yper apátjánál olvashatjuk – az avarok, azaz hunok fejedelme saját magát és hazáját átadta Nagy Károly királynak, segítséget kérve saját véreivel szemben. A 871-ben írt “A bajorok és karantánok megtérése” című iratban a következő áll: “Károly császár Erik grófot bízta meg 796-ban azzal, hogy a hunokat irtsa ki.” Majd egy mondattal később: “Károly még ugyanezen évben elküldte fiát, Pipint nagy sereggel Hunországba”. Hosszú ideig tartotta magát az a fölfogás, hogy Nagy Károly semmisítette meg az avar birodalmat. Eginard (Einhard, 770-840), Nagy Károly életrajzírója így összegezi az eseményeket. “Az avarok, azaz hunok ellen viselt háború…nyolc év után végül is befejeződött… Ebben a háborúban a hunok egész nemessége elpusztult.

Ezek után a Kárpát-medencére csönd borult.

„...a magyarok ... átvonultak a besenyők és a fehér kunok országán, Szuzdalon és Kijev városán, majd a havasokon átkelve egy tartományba értek, ahol számtalan sast láttak, s itt e sasok miatt nem maradhattak, mivel a sasok úgy zúdultak le rájuk a fákról, mint a legyek, s barmaikat és lovaikat felfalva elpusztították. " (Magyar őskrónika)

„Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstöl elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő" (Szent István intelmei)

Konstantin császár szerint: a türkökhöz (vagyis a “magyarokhoz”) kazáriai menekültek csatlakoztak, akiket kavaroknak neveztek. A magyar krónikások e nép csatlakozásáról nem tudnak, viszont az Annales Iuvavensibus-ban (Salzburgi Évkönyvek) a 881. évnél megemlítenek egy “ungris”-okkal vívott csatát Bécs környékén és egy másodikat, amelyben a Konstantin császár révén ismert “kavar”-ok az ellenfelek. A nyugatiak tehát nemcsak észlelték, hanem alaposan ismerték is az újonnan jötteket. Ezek az adatok vezetnek bennünket annak a föltételezésére, hogy a hun, az avar és az ungarus név három különboző (valójában is létező), Árpád népének megérkezése előtt már itt élő néprészt takar.

A magyar honfoglalás előzménye: a besenyők elhagyták előző hazájukat, átkeltek a Volgán és a Donon, és rátörtek az etelközi magyarok őrizetlenül hagyott szállásaira, miközben a magyar fejedelem két tümenből álló – mintegy 20 000 fős - hadserege a bolgárokkal harcolt. A váratlan támadás menekülésre késztette a magyar törzseket, a besenyők pedig megkaparintották hátrahagyott állatállományukat, majd az Al-Dunáig és a Kárpátokig birtokukba vették a Fekete-tengertől északra elterülő füves pusztaságot. A honfoglalás után a magyarok hosszú ideig kerülték a harcot veszélyes nomád szomszédaikkal, azonban 917-ben, 934-ben és 970-ben már a besenyőkkel együtt vettek részt a a bizánciak elleni kalandozó hadjáratokban.

A X. század közepétől a XII. század elejéig több ízben is költöztek be Magyarországra kisebb-nagyobb besenyő csoportok. Magyarországra 1091-ben törtek be először kun csapatok Krul fia Kapolcs vezetésével, a könnyű zsákmány reményében. I. László király éppen Horvátországban hadakozott, azonban hadvezéri teljesítménnyel és személyes bátorságával elért győzelmeinek köszönhető, hogy a kunok zsákmányoló hadjáratai később elkerülték Magyarországot. IV. Béla király és Köten kán (Kötöny) először követek útján állapodott meg arról, hogy a kunok Magyarországon is megőrizhetik vagyonukat, ingó javaikat és egyéni szabadságukat, ezzel szemben elismerik a magyar király fennhatóságát, és áttérnek a kereszténységre. 1239 Húsvétján a kunok a Radnai-hágón át beköltöztek Magyarországra. A közhangulat akkor fordult teljesen a kunok ellen, amikor a tatárok is benyomultak az országba. A kunokat meggyanúsították, hogy a tatároknak kémkednek. Kötent és családját pesti palotájukban magyar és német fegyveresek megölték, a tatárok ellen fegyverbe hívott kunok pedig pusztítva-rabolva elhagyták az országot. A tatárjárás után IV. Béla ismét behívta a kunokat, akik kivonulásuk óta valahol Bulgáriában, az aldunai síkságon éltek. Erre valószínűleg 1246-ban került sor. A kunokkal kötött új szövetséget középkori szokás szerint házasságkötés pecsételte meg: IV. Béla összeházasította elsőszülött fiát, a trónörökös V, Istvánt a kunok új fejedelmének leányával, Erzsébettel.

A nevében ma is kun lakosságra utaló Nagykunságon és Kiskunságon kívül a XIII. században kiterjedt kun szállásterület volt a Körösöktől délre egészen a Temes folyóig. A nádor joghatósága alá tartoztak, autonómiájuknak megfelelően egymás közötti peres ügyeiket a vádlott nemzetségének bírája előtt intézték. A források hét kun nemzetségről tudnak, ezek további nemekre és ágakra oszlottak és ilyen rendszer szerint osztották fel egymás között a szálláshelyül kapott vidékeket. A mezőföldi kun terület székké alakulása időben jól behatárolható: 1399-ben és 1406-ban még szék megjelölés nélkül említik szállásaikat. 1417-ben viszont Perkáta, s egyben az egész Hantos-szék kapitánya, Gál haláláról számolnak be a források. A hantos-székiek eredetileg királyi kunok lehettek, 1419-ben még a királyi kunok bírája intézkedik ügyükben. 1439-ben és 1465-ben viszont már a királynéi kunok bírája ítélkezik felettük, s az sem lehet véletlen, hogy 1473-ban, 1481-ben és 1484-ben Szilágyi Erzsébet, majd Beatrix királyné közvetíti kéréseiket Mátyás király (1458-90) felé.

A besenyők itteni megtelepedésének ideje, körülményei nehezen tisztázhatók, mert írásbeliségünk kezdeti, fejletlenebb és rendszertelenebb idő¬szakára esett (X-XI. század), ráadásul a besenyők - a székelyekhez és kunokhoz hasonlóan - Árpád-kori társadalmunk leglassabban feudalizálódó csoportjai közé tartoztak. Hosszú időn át ősi, nomád szokásjogaik szerint élhettek, s ez szükségtelenné tette az írásbeliséget, így érthető, hogy a feudalizálódás előrehaladta csak a XIII. századra hozta meg számukra az okleveles gyakorlat igényét. I. András személye e tekintetben különösen fontos: a megvakított Vazul száműzött fiaként egy ideig (1039 tája) a besenyők nyújtottak számára menedéket. Egyes vélekedések szerint a besenyők 1059. évi balkáni beözönlését is jó kapcsolatok tették lehetővé. 1745-ben, amikor a jászok visszavásárolták korábbi kiváltságaikat, már mit sem tudtak eredetükről. Bár megkülönböztették magukat a magyaroktól, mégis önmagukat - egy manapság használatos fogalommal élve - a magyarok egyik etnikai csoportjának tartották. Őseiket a XV. század végétől az okleveles gyakorlatban is teret nyert új elnevezésük, a jazyges alapján, a szarmaták jazig törzsében vélték fellelni. Nemzedékről nemzedékre öröklődő hagyomány alapján a jászok mégis azt tartották, hogy eleik a kunokkal együtt, 1239-ben költöztek be a Magyar Királyság területére, s leltek maguknak új hazát. A jászok a magyar középkori írásos forrásokban 1318-tól szerepelnek. Ekkor tűnik fel a Jazonicus népnév először. 1323-ból pedig a jászok nemzetségéről van adatunk: Jazones el tota generalio ipsorum. Ebből a két adatból az etnikai meghatározottság szempontjából arra lehetett következtetni, hogy a XIV. század elején a jászoknak a magyarok által feljegyzett nevében az iráni nyelvű törzsek egy meghatározott csoportjának a korábbiakban megismert asz neve őrződött meg. Györffy György a XII. század közepe Magyarországának alán népességét számba véve Abu Hámid al-Garnáti alapján, aki 1150-1153 között Magyarországon élt, többek között azt írta, hogy ott „ezerszámra élnek a magrebi származásúak, és szintén megszámlálhatatlanul sokan vannak a hvárezmiek (horezmiek). A hvárezmi származásúak a királyt szolgálják, kereszténynek tettetik magukat, s titokban tartják, hogy muszlimok. A magrebi származásúak ezzel szemben csak háborúban szolgálják a keresztényeket, és nyíltan vallják az iszlámot". Györffy a forrásokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a magribita névvel a XII. században a Kijev környéki, (tehát a Don-Donyec-vidéki) jászokat (alánok) jelölték. A jász emlékanyag feltárására irányuló hazai kutatások egyértelműen arra az eredményre vezettek, hogy a Jászság területére beköltöző iráni nyelvű népesség a betelepüléskor már egyértelműen és bizonyíthatóan a keleti kereszténység befolyása alatt állott, eddig egyetlen egy régészeti lelet, egyetlen egy megfigyelt jelenség, szokás nem utalt az iszlám befolyására. Mai tudásunk szerint: A jászok egy indoiráni nyelvű nép, az alánok leszármazottai. Legközelebbi rokonaik a Kaukázusban ma élő oszétok.

A Magyarországon kunok néven ismert nép egy török nyelvű népekből – kipcsakok, sárga ujgurok, ázsiai kunok – álló törzsszövetség volt, amelyik a 11. században jött létre és sokáig nyugtalanította támadásaival a szomszédos orosz, magyar, lengyel, bizánci és délszláv területeket.

A besenyő törzsszövetség egy része ugor nyelvet beszélhetett: Csíki székely krónikában a besenyők bessus, csangúr és csángónéven szerepelnek.

Palócok eredetére van több lehetséges válasz. Például: Avar, székely, kazár töredékek leszármazottai. A palócok eredetét kutató genetikai vizsgálat azt mutatta, hogy az északabbra élő szlávokkal bizonyos fokú rokonság feltételezhető. Viszont ez az eredmény megkérdőjelezhető, mivel a genetikai minták alapjául szolgáló falvak 1700 és 1715 között újratelepített falvak voltak, így a mintát adó emberek csak az 1700-as évek után beköltözött jövevény családok leszármazottai, akiknek igazi palóc eredete kétséges. A régi törzsökös lakosság ugyanis a Jászság és a Délvidék irányába vándorolt és beleolvadt az ott élő jászokba, magyarokba.

A matyók eredete: matyók és a palócok, jóllehet külön etnikumként tartjuk számon őket, genetikailag egységes népcsoportként határozhatók meg, amelyek a szlávokhoz állnak közel, csupán eltérő vallásuk miatt van különböző nevük. Mezőkövesd, Szentistván és Tard (Ny-Borsod síkvidéki területén) községek népe.

Csángók: székelyektől különvált népcsoportok összefoglaló neve. A szó valószínűleg egy már elenyészett ’elvándorol’, ’elszakad’ jelentésű ige származéka. Csángóknak nevezik elsősorban a moldvai magyarokat. Így hívják a Csíkszékből a közeli Tatros folyó völgyébe költözött magyarokat (gyimesi csángók); a Brassó melletti Hétfaluban élő magyarságot, valamint a barcasági magyar falvak más lakóit (hétfalusi csángók).

Gyakran helytelenül így emlegetik a bukovinai székelyeket is, és a közülük kiszakadt aldunai székelyeket. A székelyek magyar tudatú és magyar nyelvű népcsoport. A székelyek eredetére vonatkozóan több – egymásnak ellentmondó – elmélet létezik. Első okleveles említésük 1116-ból maradt fenn. A székelyek eredethagyományát a középkori magyar gestaszerzők foglalták írásba, akik az 5. századi hunok leszármazottaiként emlékeztek meg róluk. Egyes elméletek szerint a székelyek a honfoglalás előtt, a 8–9. században csatlakoztak a magyar törzsekhez, más elméletek szerint pedig már a Kárpát-medencében várták a honfoglaló magyar törzseket. Anonymus gestájában beszámol Ösbő vezérnek a bihari Ménmarót fejedelem ellen indított hadjáratáról: „székelyek, akik kezdetben Attila király népe voltak, értesültek a nagy hírű Ősbőről, békésen elébe vonultak és fiaikat, különféle ajándékokkal túszul átadták neki, s a Ménmarót elleni harcban Ősbő serege előtt az első csatasort biztosították maguknak.”

Később, és sokkal később, azonban Istvánnal kezdődött. Jöttek a németek, és jött a korona – érvényesült az invesztitura. Betelepedtek a törökök mintegy 150 évre, Mária Terézia letelepített vándorló népeket, és betelepített németeket, svábokat és így tovább.

Be is fejeztem.

1.000,- egy éjszaka

és 1 mese Seherezádétól - mennyire vagyunk hiszékenyek?

2018. február 06. - dr. jenőke (jenőke)

Egy tökfilkó szamarat vezetett maga után kötőféken. Két tolvaj meglátta, és az egyik odaszólt cimborájának: "Én ezt a szamarat elveszem tőle."

A cimbora odaosont a szamárhoz, levette fejéről a kötőféket, a maga nyakába akasztotta, a szamarat társára bízta. Amikor cimborája eltűnt a szamárral, megállt. A tökfilkó ráncigálta, de ő meg se moccant, úgyhogy az hátrafordult, és mikor a szamár helyett egy embert látott, kötőfékkel a nyakán, megkérdezte: "Ki vagy te?" A gazfickó így felelt: "Én a te szamarad vagyok; csodálatos az én történetem: volt egy anyám, erényes öreg nő; egyszer részegen jöttem haza de ő csak ennyit mondott: »Édes fiam, bár éreznél bűnbánatot …« De én fogtam egy botot és elvertem. Ekkor átkot mondott fejemre, és szamárrá változtatott. Ma, úgy látszik, eszébe jutottam anyámnak és visszakaptam emberi alakomat."

A tökfilkó útjára engedte a csirkefogót, ő maga pedig hazament, az ijedelemtől és a szomorúságtól egészen kábultan. Otthon a felesége megkérdezte: "Mért vagy olyan levert, és hol van a szamár?" Ekkor elmondott mindent a feleségének. Férje pedig – szamár nélkül - munka nélkül maradt. Végre a felesége rászólt: "Meddig fogsz még itthon lebzselni dolog nélkül? Menj a piacra, vegyél egy szamarat, hogy dolgozhass." Az ember kiment a piacra, és az eladásra kínált állatok közt meglátta a régi szamarát. Mikor felismerte, odament hozzá, és ezt súgta a fülébe: "Jaj neked, te szerencsétlen! Megint berúgtál, és megütötted anyádat! Én többet meg nem veszlek!" Ezzel otthagyta, és elment útjára.

EGY HÍJÁN 100 ÉVE SZÜLETETT

Nemzetek Szövetsége („a” Népszövetség) az ENSZ elődje

2018. február 03. - dr. jenőke (jenőke)

A Nemzetek Szövetsége („a” Népszövetség) az ENSZ elődje. A szövetséges hatalmak a párizsi békekonferencián 1919. január 25-én kezdeményezték a Népszövetség létrehozását. Létrehozását a párizsi békekonferencia írta elő, amelyben Woodról Wilson amerikai elnök javaslatára alkotta meg a Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányát, amelyet aztán beiktattak valamennyi békeszerződésbe. Alapokmányát 1919. április 29-én fogadták el.

Előzmények: Ferenc Ferdinánd - a trónörökös - 1913 szeptemberében elhatározta, hogy a szarajevói és a XVI. raguzai (dubrovniki) osztrák-magyar hadtestek következő évi, Bosznia-Hercegovinában tartandó hadgyakorlatát személyesen megtekinti. 1914. június 28-án reggel Ferenc Ferdinánd vasúton érkezett Szarajevóba - feleségével. 1914. július 28-án a az Osztrák–Magyar Monarchia igen gyorsan hadat üzent Szerbiának. Németország a Szerbiának nyújtott diplomáciai támogatás miatt 1914. augusztus 1-jén hadat üzent Oroszországnak, majd augusztus 3-án határprovokációk ürügyén Franciaországnak. És akkor beindult…. Augusztus 4-én a belga semlegesség megsértése miatt Anglia nyilvánította ki a Németországgal szembeni hadiállapotot. Augusztus 5-én osztrák–magyar hadüzenet érkezett Oroszországba, augusztus 12-én angol és francia hadüzenet az Osztrák–Magyar Monarchiába. A hadműveletek 1914. augusztusban 3 fronton (a német–francia, az osztrák–magyar–orosz és az osztrák–magyar–szerb arcvonalon) és a tengeren indultak meg. Olaszország és Románia, a hármasszövetség 2 tagállama semlegességi nyilatkozatot tett, Japán pedig 1914. augusztus 23-án hadat üzent Németországnak. Törökország 1914. október 29-én az antanthatalmak ellen bocsátkozott háborúba. És ez csak a kezdet volt!

Az antant kormányai 1918. júniusában hadviselő félnek ismerték el a londoni csehszlovák kormányt, ami a Németországtól elszakadni nem tudó Osztrák–Magyar Monarchia felbomlasztásával volt egyértelmű. Az antanthaderő, a friss amerikai hadosztályokkal megerősítve 1918. július 18-án elsöprő erejű támadást indított, és a német véderő fokozatosan felmorzsolódott. Augusztus 6-án bekövetkezett a német hadsereg fekete napja, ami után maga a főparancsnok is beismerte, hogy a német fegyveres erő nem képes többé az érdemleges ellenállásra. A sorozatos katonai vereségek következtében először a szövetségesek kapituláltak. Bulgária 1918. szeptember 29-én fegyverszünetet kötött, majd Törökország írta alá 1918. október 30-án Mudrosban a fegyverszüneti megállapodást. 1918. október végén Bécsben, Budapesten, Prágában és Zágrábban nemzeti tanácsok alakultak, amelyek proklamálták az osztrák, a magyar, a csehszlovák függetlenséget, illetve a Monarchiától való elszakadást. Amikor 1918. november 3-án Páduában sor került a kapitulációs okmány aláírására, az Osztrák–Magyar Monarchia gyakorlatilag már nem létezett. Németország is kapitulációra kényszerült, és 1918. november 11-én Compičgne-ban aláírta a fegyverszüneti egyezményt.

Végülis a Népszövetség 1919. június 28-án megszületett, 44 alapító állam képviselőinek aláírásával. Magyarország 1922. augusztus 22-én kérte felvételét, 1923-ban már 53 ország volt tagja a szervezetnek.

1933 végéig Hitler rezsimje futólépésben számolta fel a demokrácia és a jogállam intézményeit. Németországot 1926-ban vették fel a Népszövetség soraiba, ahonnan 1933. október 14-én már ki is lépett.

1939. április 11-én tette közzé a Magyar Távirati Iroda az alábbi hírt: „…Magyarország bejelenti a Nemzetek Szövetségéből való kilépését az egyezségokmány I. cikkének 3. bekezdésében foglaltak szerint.” Ezzel a döntéssel Magyarország elindult a nemzetközi politikában való elszigetelődés útján, végleg a német fasizmus szövetségesévé vált és megállíthatatlanul rohant a II. világháborús katasztrófa felé.

Ausztria 1938. márciusi német bekebelezése, majd Csehszlovákia feldarabolásáról intézkedő, francia és brit asszisztálással született müncheni egyezmény (1938. szeptember 29) után 1939. november 2-án a I. bécsi döntésben – Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter „döntőbíráskodásának” köszönhetően – Magyarország visszakapta a Felvidéket, sőt, 1939. március 15-én, egy időben a náci hadsereg prágai bevonulásával, a magyar hadsereg elfoglalta Kárpátalját. Közben 1939. február 24-én, egy héttel a Teleki-kormány beiktatását követően Magyarország csatlakozott a Németország, Japán és Olaszország részvételével kötött „antikomintern paktumhoz.” Mivel az új szövetségesek egyike sem volt már tagja a Népszövetségnek (Japán is már 1933-ban kilépett) Magyarországnak sem volt már szüksége a szervezetre, és az általa képviselt, összeomlásra ítélt nemzetközi jogrendre.

A második világháború történéseit nem ismertetem, csak egy magyar vonatkozású eseményt: A II. világháború kitörésekor Magyarország elhárította a német csapatok átszállítási kérelmét az országon, ugyanakkor a lengyel menekülteket befogadta. Jugoszláviával örökbarátsági szerződés volt érvényben… azonban Hitler éppen Jugoszlávia ellen kívánt magyar katonai együttműködést. A konzekvencia Teleki Pál búcsúlevele: „Szószegők lettünk – gyávaságból... A gazemberek oldalára álltunk... Hullarablók leszünk.” Teleki Pál miniszterelnök 1941. április 3-án a budai Sándor-palotában főbe lőtte magát.

Formailag a második világháború alatt is létezett a Népszövetség, megszűnését az ENSZ megalakulásakor 1945-ben jelentették be. A Népszövetség szervezete 1946. április 20-ig működött.