Mindent mindennel összevetve, Magyarország csendes, újra csendes*, miközben forr, zsibong, zajong Európa -éli életét, percről percre születnek újjá remények, álmok és vágyak, addig itt kómába fagyottak helyett furtonfurt harcol s üzenget egy cipolla, keze-lába nyomán pusztulás, csak focipályának nő a fű s rokonnak, vagy vazallusnak...

Hálószobákig és konyhákig hatolt álmodott rendje, behálózott minden napot, minden ünnepet, minden életet és minden gyásznapot, már a sírgödrödet is magad áshatod…

Telnek-múlnak a kómába dermedt napok, és fogynak az álmok, és fagynak meg sorra a remények, egyszer csak megszólal a szürke, mondván a feketének: -Minek annyi szín?! Csak zavart okoz a kéklő kék, a vakító fehér, a rengeteg zöld, a vörös, de mondhatni, a szivárvány összes színe csak útban van, felesleges. Legyen minden szürke és fekete, nem kellenek más színek, takarj be mindent, ami nem fekete, csak a szürkét hagyd meg, mint strómant és rokont…

Felbátorodott a csend is: -Minek annyi hang, miért legyen zaj, ricsaj, nevetés, Berlioz, Mozart, Beethoven, Muszorgszkij oly avítt, ne szóljon más csak a csend hangjai s focimeccseken a síp, és kisemmizetteken a gúnykacaj...

Ezt már nem hagyhatta szó nélkül a papír: -Ne legyen hát akkor se betű, se szó, sem írás, hagyjanak engem tisztán, ne terheljenek szabad szavak, szálljon el a semmibe minden gondolat, ezentúl csak a vezér beszédeit tűröm magamon…

S hogy elfogyott a szó, s megszűnt a hang, a billentyűzet a tollal táncolva tombol, többet nem írnak semmit, csak a vezér agymenéseit és nemzeti konzultációt...  

Nem lévén már szín, csak szürke és fekete, nem lévén  hívó hang, csak kolomp,  önnön vermükbe vesztek a szólók, már csak a vezér szava verődik vissza mindenhonnan, lapít a papír, és por alatt sunyít a pc, az írás is szétesett, így mindezeken magába merülve mélázik a lélek, talán egy fohászt küld szelek szárnyán az égbe: -Teremtőm, kérve-kérlek, vegyél vissza engem erről a földről, időtlen időm itt lejárt, elillant minden álmom, ideje innen tovább állnom.

*Lábjegyzet: P.S. plágium és @parafrázis 2016/1849

Miután felébredtem, és életre keltem, mit nem olvasok, ha nem ezt:

"Elutasította a magyar PEN Club meghívását a német PEN Club. A Szőcs Gézáéknak küldöttnyilvános levél egyértelművé is tette, miért: a magyar testvérszervezet kritika helyett a kormány szolgálatában áll, és a kisebbségek védelmét sem vállalja fel.

„Kedves Szőcs Géza, kedves Turczi István, köszönöm a meghívást a magyar PEN Club fennállásának 90. évfordulója alkalmából rendezendő budapesti ünnepségre. A meghívásnak sajnos nem tudunk eleget tenni, mert

a magyar PEN Club jelenlegi magatartása számunkra nem elfogadható."

 http://index.hu/kultur/2016/10/14/a_nemet_pen_klub_nem_ker_szocsekbol/

 Nem, ez nem lehet, még bizonyára alszom, csak azt álmodom, hogy ébren vagyok. 

Ma még nem lesznek kommentek. Holnap sem. Sőt Hétfőn sem... de egyszer igen.... mi több, bejegyzések is kerekednek, vagy kerülnek, de lehet hogy csak íródnak.

Egyelőre ez az állapot van: 

Meg ez:  

végül...

 de majd eljutunk ide is: