Olvastam valahol. Közzé teszem:

Rendszertelenül, indokolatlanul és gyakran tiltakozik, ellenáll, váratlanul kifordul magából… Ugyan képes az önálló helyváltoztató mozgásra, folyamatos a beszéde és lassan szobatiszta.

Tudat alatt a szülőket is próbára teszi, mennyire fogadják őt el így, hogyan reagálnak a dacos viselkedésre, és szeretik-e akkor is, ha hisztizik?

Ha egy kétévesnek felborul a napirendje, vagy mindenben ő veszi át az irányítást, megrémül.

Ha ő a piros zoknit szeretné a kék helyett felvenni, ám legyen. De azt már nem döntheti el, hogy kell-e zokni télen vagy sem. A lényeg, hogy megtapasztalja, a hisztivel nem tud eredményeket elérni.

Vannak olyan esetek, amikor a dacos gyermek beleragad az ellenállásba, és irreálisan sokáig tart a dackorszak. Ha a szülő úgy érzi, már képtelen úrrá lenni a helyzeten, érdemes szakemberhez fordulni.

Más:

Egy óhaj: sokak szerint Balog Zoltán mondjon le! Ez egy megalapozott kérés, nem is részletezem az indokokat.

Egy hír: Balog Zoltán ülhet Áder János helyére....

A jelenleg (ma még) hatályos törvény (Szja tv) szerint az Erzsébet-utalvány: a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által papír alapon vagy elektronikus formában kibocsátott, fogyasztásra kész étel és melegkonyhás vendéglátóhelyeken étkezési szolgáltatás vásárlására felhasználható utalvány.

A 2017. január 1-je előtt a magánszemélynek juttatott Erzsébet-utalvány 2016. december 31-ét követően a 2016. december 31-én hatályos - az előzőleg - meghatározott termék- és szolgáltatáskörben váltható be. Béren kívüli juttatásnak minősül.

A közcélú juttatások körében adómentes az a tevékenység ellenértékének nem minősülő juttatás, amelyet a magánszemély az Erzsébet-programról szóló törvény szabályai szerint az Erzsébet-program forrásaiból kap.

Van még kérdés?

Dosztojevszkij szerint:

A természetes és cselekvő emberek a fal előtt őszintén torpannak meg.

Számukra a fal nem kibúvó, mint nekünk, gondolkodó, tehát semmit sem cselekvő embereknek; nem ürügy arra, hogy feleútról visszaforduljanak, nem olyan ürügy, amelyben a magunkféle rendszerint maga se hisz, de amelynek mindig nagyon örül. Nem, ők teljesen őszintén torpannak meg. Az ő szemükben valami megnyugtató, erkölcsileg feloldó, végleges, sőt talán misztikus jelentősége is van a falnak.

Adott a kérdés: hol és miben élünk? A "hol?" szinte mindegy (a szoknyán is van hol), de a "miben?" kérdés fontosabb, és nem ümmögre, vagy bekecsre vonatkozik.

Pragmatikus lehet például az, ami az adott körülmények között a legcélszerűbb megoldás, mert lényegre törő, gyakorlatias és valóság-közeli.

Machiavellit tekintik a pragmatizmus apukájának.     Nem baj.

Azt mondta, hogy a "cél szentesíti az eszközt". Ez sem nagy baj, A baj az, hogy szerintem a cél egyben meg is határozza az eszközt. Egy betörő használati eszközeiből hiányzik a rózsacsokor, vagy például a marcipán.

Ocsmány célok eléréséhez nyugodtan feltételezhető az ocsmány eszköz.

Machiavelli azt is tanította, hogy egy sikeres fejedelemnek szükségszerűen kell "megtanulnia, hogyan ne legyen jó", hogyan szegje meg ígéreteit, hogyan csaljon, hazudjon, lopjon.

A hatékonyság nem pragmatikus. Ezért nekem a legkisebb ráfordítással elért legjobb eredmény jobban megfelel.

Na, még egyszer: hol élünk?

Olvastam régebben, most valamiért újra eszembe jutott. Előkerestem.

Idézek belőle nektek is.

Révész Sándor írt valamiről, és abban olvastam: 

"Manapság divat bizonyos körökben azt hangoztatni, hogy a nemzetállamok eszméje elavult, a kisebbségekkel és más nemzetekkel szembeni agressziót a homogén nemzetállam víziója generálta és így tovább. Ilyen hangokat marxista körökből már régóta hallani, de az élet, a történelem rendre rácáfol ezekre az elképzelésekre. (…) Amikor a terroristák lerombolták New Yorkban az Ikertornyokat, mindenki kitette az amerikai zászlót. Mindenki azt demonstrálta, hogy az amerikai nemzethez tartozik”. A kérdést a Magyar Nemzet újságírója tette fel és Schmidt Mária válaszolta meg. Az amerikai nemzetállam példájával érvelt a magyar nemzetállam mellett. Ez a példa azért jó, mert rosszabb nem is lehetne. Az Egyesült Államok az államnemzet legtisztább példáa. A nemzettagságnak ott aztán végképp nincs köze származáshoz, nyelvhez, etnikumhoz. Az amerikai nemzethez tartozik mindenki, bárhonnan származik, bárhonnan jön, bármi az anyanyelve, aki az Egyesült Államok polgára. És senki nem tartozik bele, aki nem az. Senkinek nem jut eszébe, hogy bárki az amerikai nemzethez tartozna attól, hogy angol az anyanyelve, angolszász a kultúrája. Az amerikai példa alapján a Magyarországon kívül élő magyarok éppúgy nem tartoznának a magyar nemzethez, ahogy, mondjuk, Erzsébet királynő vagy egy újzélandi birkapásztor nem tartozik az amerikai nemzethez. Egy angolul alig beszélő kaliforniai hispano viszont nagyon is. Az amerikai nemzetfelfogásnak pontosan az felel meg, ahogy Ceausescu beszélt a romániai magyarokról: magyarul beszélő románok. Ahogy a hispano spanyolul beszélő amerikai.

Egy bőrszínre, nyelvre, kultúrára vak nemzetfogalom esetében tényleg nincs semmi baj a nemzetállammal, sem a homogén nemzetállam víziójával, mert ami a határokon belül van az mind a nemzet, ami kívül van, abból meg semmi. Ez valóban egy konfliktusmentesített nemzetfelfogás. Ilyen nemzetfogalomra épülő nemzetállammal nem is lehet probléma.

ROMHÁNYI JÓZSEF:

A nagyralátó görény

Egy görény

felül akart emelkedni társadalmi körén.

E nagyralátó terv szerint

feleségül kérte a nemes hermelint.

De a felsőbb kasztba tartozó prémes kikosarazta.

Talált persze vigaszt csakhamar a görény:

- Szép hölgy, de a bűze még nem elég tömény...