Mindent mindennel összevetve, Magyarország csendes, újra csendes*, miközben forr, zsibong, zajong Európa -éli életét, percről percre születnek újjá remények, álmok és vágyak, addig itt kómába fagyottak helyett furtonfurt harcol s üzenget egy cipolla, keze-lába nyomán pusztulás, csak focipályának nő a fű s rokonnak, vagy vazallusnak...
Hálószobákig és konyhákig hatolt álmodott rendje, behálózott minden napot, minden ünnepet, minden életet és minden gyásznapot, már a sírgödrödet is magad áshatod…
Telnek-múlnak a kómába dermedt napok, és fogynak az álmok, és fagynak meg sorra a remények, egyszer csak megszólal a szürke, mondván a feketének: -Minek annyi szín?! Csak zavart okoz a kéklő kék, a vakító fehér, a rengeteg zöld, a vörös, de mondhatni, a szivárvány összes színe csak útban van, felesleges. Legyen minden szürke és fekete, nem kellenek más színek, takarj be mindent, ami nem fekete, csak a szürkét hagyd meg, mint strómant és rokont…
Felbátorodott a csend is: -Minek annyi hang, miért legyen zaj, ricsaj, nevetés, Berlioz, Mozart, Beethoven, Muszorgszkij oly avítt, ne szóljon más csak a csend hangjai s focimeccseken a síp, és kisemmizetteken a gúnykacaj...
Ezt már nem hagyhatta szó nélkül a papír: -Ne legyen hát akkor se betű, se szó, sem írás, hagyjanak engem tisztán, ne terheljenek szabad szavak, szálljon el a semmibe minden gondolat, ezentúl csak a vezér beszédeit tűröm magamon…
S hogy elfogyott a szó, s megszűnt a hang, a billentyűzet a tollal táncolva tombol, többet nem írnak semmit, csak a vezér agymenéseit és nemzeti konzultációt...
Nem lévén már szín, csak szürke és fekete, nem lévén hívó hang, csak kolomp, önnön vermükbe vesztek a szólók, már csak a vezér szava verődik vissza mindenhonnan, lapít a papír, és por alatt sunyít a pc, az írás is szétesett, így mindezeken magába merülve mélázik a lélek, talán egy fohászt küld szelek szárnyán az égbe: -Teremtőm, kérve-kérlek, vegyél vissza engem erről a földről, időtlen időm itt lejárt, elillant minden álmom, ideje innen tovább állnom.
*Lábjegyzet: P.S. plágium és @parafrázis 2016/1849
Miután felébredtem, és életre keltem, mit nem olvasok, ha nem ezt:
"Elutasította a magyar PEN Club meghívását a német PEN Club. A Szőcs Gézáéknak küldöttnyilvános levél egyértelművé is tette, miért: a magyar testvérszervezet kritika helyett a kormány szolgálatában áll, és a kisebbségek védelmét sem vállalja fel.
„Kedves Szőcs Géza, kedves Turczi István, köszönöm a meghívást a magyar PEN Club fennállásának 90. évfordulója alkalmából rendezendő budapesti ünnepségre. A meghívásnak sajnos nem tudunk eleget tenni, mert
a magyar PEN Club jelenlegi magatartása számunkra nem elfogadható."
Nem, ez nem lehet, még bizonyára alszom, csak azt álmodom, hogy ébren vagyok.
