A Nemzetek Szövetsége („a” Népszövetség) az ENSZ elődje. A szövetséges hatalmak a párizsi békekonferencián 1919. január 25-én kezdeményezték a Népszövetség létrehozását. Létrehozását a párizsi békekonferencia írta elő, amelyben Woodról Wilson amerikai elnök javaslatára alkotta meg a Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányát, amelyet aztán beiktattak valamennyi békeszerződésbe. Alapokmányát 1919. április 29-én fogadták el.
Előzmények: Ferenc Ferdinánd - a trónörökös - 1913 szeptemberében elhatározta, hogy a szarajevói és a XVI. raguzai (dubrovniki) osztrák-magyar hadtestek következő évi, Bosznia-Hercegovinában tartandó hadgyakorlatát személyesen megtekinti. 1914. június 28-án reggel Ferenc Ferdinánd vasúton érkezett Szarajevóba - feleségével. 1914. július 28-án a az Osztrák–Magyar Monarchia igen gyorsan hadat üzent Szerbiának. Németország a Szerbiának nyújtott diplomáciai támogatás miatt 1914. augusztus 1-jén hadat üzent Oroszországnak, majd augusztus 3-án határprovokációk ürügyén Franciaországnak. És akkor beindult…. Augusztus 4-én a belga semlegesség megsértése miatt Anglia nyilvánította ki a Németországgal szembeni hadiállapotot. Augusztus 5-én osztrák–magyar hadüzenet érkezett Oroszországba, augusztus 12-én angol és francia hadüzenet az Osztrák–Magyar Monarchiába. A hadműveletek 1914. augusztusban 3 fronton (a német–francia, az osztrák–magyar–orosz és az osztrák–magyar–szerb arcvonalon) és a tengeren indultak meg. Olaszország és Románia, a hármasszövetség 2 tagállama semlegességi nyilatkozatot tett, Japán pedig 1914. augusztus 23-án hadat üzent Németországnak. Törökország 1914. október 29-én az antanthatalmak ellen bocsátkozott háborúba. És ez csak a kezdet volt!
Az antant kormányai 1918. júniusában hadviselő félnek ismerték el a londoni csehszlovák kormányt, ami a Németországtól elszakadni nem tudó Osztrák–Magyar Monarchia felbomlasztásával volt egyértelmű. Az antanthaderő, a friss amerikai hadosztályokkal megerősítve 1918. július 18-án elsöprő erejű támadást indított, és a német véderő fokozatosan felmorzsolódott. Augusztus 6-án bekövetkezett a német hadsereg fekete napja, ami után maga a főparancsnok is beismerte, hogy a német fegyveres erő nem képes többé az érdemleges ellenállásra. A sorozatos katonai vereségek következtében először a szövetségesek kapituláltak. Bulgária 1918. szeptember 29-én fegyverszünetet kötött, majd Törökország írta alá 1918. október 30-án Mudrosban a fegyverszüneti megállapodást. 1918. október végén Bécsben, Budapesten, Prágában és Zágrábban nemzeti tanácsok alakultak, amelyek proklamálták az osztrák, a magyar, a csehszlovák függetlenséget, illetve a Monarchiától való elszakadást. Amikor 1918. november 3-án Páduában sor került a kapitulációs okmány aláírására, az Osztrák–Magyar Monarchia gyakorlatilag már nem létezett. Németország is kapitulációra kényszerült, és 1918. november 11-én Compičgne-ban aláírta a fegyverszüneti egyezményt.
Végülis a Népszövetség 1919. június 28-án megszületett, 44 alapító állam képviselőinek aláírásával. Magyarország 1922. augusztus 22-én kérte felvételét, 1923-ban már 53 ország volt tagja a szervezetnek.
1933 végéig Hitler rezsimje futólépésben számolta fel a demokrácia és a jogállam intézményeit. Németországot 1926-ban vették fel a Népszövetség soraiba, ahonnan 1933. október 14-én már ki is lépett.
1939. április 11-én tette közzé a Magyar Távirati Iroda az alábbi hírt: „…Magyarország bejelenti a Nemzetek Szövetségéből való kilépését az egyezségokmány I. cikkének 3. bekezdésében foglaltak szerint.” Ezzel a döntéssel Magyarország elindult a nemzetközi politikában való elszigetelődés útján, végleg a német fasizmus szövetségesévé vált és megállíthatatlanul rohant a II. világháborús katasztrófa felé.
Ausztria 1938. márciusi német bekebelezése, majd Csehszlovákia feldarabolásáról intézkedő, francia és brit asszisztálással született müncheni egyezmény (1938. szeptember 29) után 1939. november 2-án a I. bécsi döntésben – Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter „döntőbíráskodásának” köszönhetően – Magyarország visszakapta a Felvidéket, sőt, 1939. március 15-én, egy időben a náci hadsereg prágai bevonulásával, a magyar hadsereg elfoglalta Kárpátalját. Közben 1939. február 24-én, egy héttel a Teleki-kormány beiktatását követően Magyarország csatlakozott a Németország, Japán és Olaszország részvételével kötött „antikomintern paktumhoz.” Mivel az új szövetségesek egyike sem volt már tagja a Népszövetségnek (Japán is már 1933-ban kilépett) Magyarországnak sem volt már szüksége a szervezetre, és az általa képviselt, összeomlásra ítélt nemzetközi jogrendre.
A második világháború történéseit nem ismertetem, csak egy magyar vonatkozású eseményt: A II. világháború kitörésekor Magyarország elhárította a német csapatok átszállítási kérelmét az országon, ugyanakkor a lengyel menekülteket befogadta. Jugoszláviával örökbarátsági szerződés volt érvényben… azonban Hitler éppen Jugoszlávia ellen kívánt magyar katonai együttműködést. A konzekvencia Teleki Pál búcsúlevele: „Szószegők lettünk – gyávaságból... A gazemberek oldalára álltunk... Hullarablók leszünk.” Teleki Pál miniszterelnök 1941. április 3-án a budai Sándor-palotában főbe lőtte magát.
Formailag a második világháború alatt is létezett a Népszövetség, megszűnését az ENSZ megalakulásakor 1945-ben jelentették be. A Népszövetség szervezete 1946. április 20-ig működött.
